2012. június 12., kedd

A róka és az őszibarack



A gombákban az is szép, hogy legtöbbjük jellegzetes illattal rendelkezik, ami aztán fantáziát mozgat, ötleteket ad. A róka (nem a súlynövelési céllal beáztatott) képes mutatni egy diszkrét, barackos illatot, amihez már csak bort kell választani és gyümölcsöt szerezni. Testvérem biodinamikus gazdálkodásának, széles látókörének, hiánytalan szakmai tudásának köszönhetően már ebben a kora nyári időszakban is prezentálta az elvárt őszibarackot, így készülhetett el az alábbi kreáció. A gomba intenzitását elnyomni nem kívánván mérsékelten ízesített gnocchi, alapfűszerekkel ellátott szűzpecsenye került mellé.

Őszibarackos, tejszínes rókagomba ragú (kétszemélyes adag)

Jó adag (4-5 dkg) vajat olvasztok, rádobok 2-3, karikázott zöldhagymát, ugyanennyi, vékonyra szelt fokhagymát, futtatom. Amint jön az illat, hozzáadom a rókagombát (Nagyobb darabok szeletelve, kisebbek egyben, mennyiség 25 dkg, mosás nincs, csak a szennyeződések lekaparása. Nagyméretű serpenyőt használok, terüljön szét a gomba, ellenkező esetben csak párolódik, nem pirul). Sózom, borsozom. Néhány perc hőkezelés után hozzáöntöm a bort, ami célszerűen illatos, de száraz fehér, az én választásom tokaji sárgamuskotályra esett. Elpárologtatom a bort, hozzáöntök 2 dl főzőtejszínt, átkeverem. Két kisebb őszibarackot hámozok, kockázok, belekeverem a mártásba, durvára aprított friss petrezselyem társaságában. Lehúzom a tűzről és várom, hogy megehessem. Persze előbb még kóstolok, a barack függvényében kevés só még szóba jön. Célszerűen erre az időre készül el a gnocchi és a hús. A gnocchinál az alapreceptet használom, de a vízből kivéve olvasztott vajba forgatom, tetejére friss, durvára vágott bazsalikomot aprítok. A szüzet a szokásos módon sütöm. A gomba íze kiegészülve a pikáns barackjeggyel, redukált alkohollal figyelemre méltó, mondhatni, eteti magát.A bor már nehezebb kérdés, ásványos és hordós fehér biztosan nem minősül hibának.

A róka, a szűz és a barack.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése