Ha Balaton, akkor az étkezés stratégiai kérdés. Idevetődvén
néhány napot meg lehet oldani hazaival, grillezéssel, kíváncsiaknak ott a
millió étterem. Melyek nagy része egyszerű célkitűzéssel és készlettel dolgozik.
Cél a vendég lehúzása, a készlet pedig mirelit alapon jön létre, nem ritkán az
előző év reziduumára támaszkodva. Óvatos közelítéssel azonban lehet jókat is
enni. A Magyar Konyha immár második éve jelentet meg kiadványt, számos ajánlott
étteremmel, cukrászdával, borászattal. Kalandozásunk részint ezen alapult, két
bejáratott név mellett néhány kisebb helyet is vizitálva. A benyomás vegyes, de
messze nem reménytelen. Az idei halhelyzetre való tekintettel (a balatoni
nagybani halászat jelenleg is tiltott, a beszerzett halak zöme rossz nyelvek
szerint volt szovjet tagköztársaságok bizonytalan portékáin alapul), a szinte
minden étlapon fellelhető fogas eredetére valamennyi helyen rákérdeztünk, a
válaszok érdekes alternatívákat villantottak fel, végül két helyen
merészkedtünk a kóstolásig. Első körben essék szó a nagyokról.
Baricska, Balatonfüred
Az étlap a tavalyihoz képest némileg átalakult, a rutinos
személyzet, design változatlan. Az évszázados szőlőtőkékkel övezett terasz
önmagában is megér egy látogatást. Borászatilag a környék dominál, cukros
löttyök helyett házi szörpöket tartanak, bár kétségtelen, hogy turnénk
leggyengébb limonádéját itt fogyasztottuk. Könnyű Guden rosé mellett várjuk a
kezdő falatokat, a felszolgálás pörgős. Az etalon Sándor Tamás grillezett sajt
a tavalyinál is ízletesebb, a padlizsánkrém minőségi, a zöldek aránya is
eltalált. Változatlanul az egyik legjobb fogás.
Grillezve.
A kovászos uborka krémleves
egyszerű, de nagyszerű, állaga némileg darabos, talán szándékosan nem került termomixerbe.
A harcsakörözött rilette jellegű, krémes, a füstölt pisztráng jó kiegészítő,
hasonlóan a joghurtos uborkasalátához. A házi kenyerek rendben vannak, mellé
újabb régiós, a Káli Kövek sauvignon blanc-ja.
Harcsa körözve.
Bizonytalan fogas eredet miatt
halételnek harcsapaprikást választunk. A lebbencs túrós csusza eltalált, a hal
friss, ízletes, a paprikás alap könnyű, sikerdarab a javából. Napi ajánlat a
bárányfartő, a hús élmény, szaft, omlósság magas fokon. A puliszka állaga
hibátlan, a melléjük adott sült paradicsom mennyiségében talán kicsit túlzott.
Bárány fartő.
Harcsa paprikás.
A kísérő Feind syrah egyszerre könnyed, meggyes és csokoládés, kétségkívül a
túra legjobb vörösbora. A szarvasgerinc fenomenálisan sütött, érlelt, omlós
darab, a gombás szósz hozzásimul, a pirított knédli pedig légies. Figula
cabernet sauvignonja sem rossz.
Perfekt gerinc.
Bátortalan társunk kacsamellre szavaz, a tört
krumli és lilakáposzta krém némileg rátelepszik a fogásra, mennyiségben
biztosan. Desszertnek pálinkát, kávét választunk, a presszó megbízható, a
Márton és lányai, valamint Bestillo pálinkák pedig hozzák a kiugró minőséget. A
Baricska házi szavazásunk toronymagas győztese, Füreden járva vizitálása
kötelező.
Bock bisztró, Vonyarcvashegy
A Bock franchise harmadik hazai éttermét tavaly év végén
nyitotta a vonyarcvashegyi, csodálatos fekvésű Zenit szállodában. Gondolhatjuk,
Bíró Lajos neve kötelez és ez többé-kevésbé így is van. A design hibátlan,
pincérünk felkészültnek tűnik, mint utóbb kiderül, az esze is csavaros. A
borlap a teljes Bock szortiment mellett régiós, sajnos, viszonylag keveset
deciztetnek. A nyitó Bock habzóbor után némi képzavar következik.
Giga tapas.
Az étlapon
tapasként szereplő kétadagos vegyes ízelítővel négyen alig birkózunk meg. Ettől
még a sonka, szalámi, töltött császár és csülök fenomenális, a kenyér, házi
zsír is remek, a mellé kínált Szeremley fehér pinot noir-t pedig tekintsük egy
borászati próbálkozásnak, különösebb élvezeti érték nélkül. Nagy ötlet az
„olajos hal konzervdobozban”, ami perfekt harcsa rilette-t takar, talán a
szocreál paradicsom dekor elmaradhatott volna, a Kreinbacher furmint azért
kárpótol.
"Olajos hal"
A gyümölcsleves kellemes, a Festetics halleves alaposan átformált,
inkább bouillabaisse kaporral, ettől még finom. Nevezett hallé egyébként a
Festetics család jó ízlését tükrözi, francia behatásoktól nem mentes konyhájuk
lassan feledésbe merülő darabja a balatoni halakból készített, tejfölös,
mustáros változat. Az étteremnek gratuláció a hagyomány ápolásáért. A balatoni
fogas kérdést újra feltéve magabiztos választ kapunk, a hal természetesen friss
és a tóból származik.
A vitatott fogas.
A spenótfőzelék, bundáskenyér ötletes köret, de ennél
több jót erről az ételről nem lehet elmondani. A hal túlkészült,
megkockáztatom, fagyasztott, ráadásul masszív mellékízzel rendelkezik. A hal
frissességét firtató kérdésre bújik elő pincérünkből a csavaros ész, közli,
hogy ez a hal „speciális előkészítéséből és a szuvid technikából” adódik. Lelke
rajta, de kérdem én, egy friss fogast miért kell „szuvidolni”?
Ökörpofa.
Az ökörpofa
„retro” ízletes, a velőscsont imitációra tálalt malacfül ragu azonban ízben nem
sokat tesz hozzá, a maceszgombóc pedig némiképp fogósra sikeredett. Az ajánlott
Bock Ermitage ár-érték arányban az egyik
legjobb hazai cuvée, ettől persze még nem extraklasszis. A borjúnyak pankós
libamájjal érkezik, mindkettő ízletes, miként a kísérő saláta is, a hatalmas
adag parázs burgonya már feleslegesnek tűnik. Az „újszerű” brassói szűzpecsenye
is hasonló krumpli dózissal körített, dicséretes ellenben a hagymás szaft.
Az "újszerű" aggszűz.
A
szűz egyben tálalt, ami lehetne előny is, nagyobb baj, hogy erősen túlkészült,
kiszáradt, Bíró Lajos bizonnyal felvonná láttán dús szemöldökét… Javít a lúdláb
tortácska és a rétes pohárban, könnyű, ízletes desszert mindkettő. A kávé osztályon
felüli, a pálinka választék is minőségi (Badacsonyi Pálinkaház, Spiritus Primus).
A benyomás összességében nem rossz, talán erre szokták mondani, hogy konyha,
potenciállal…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése