2013. március 6., szerda

NU, ez jó móka volt!



A pesti gasztrokalandozás csak részint alakult saját terv nyomán, jelen felvonás ötletgazdájaként és logisztikai managerként külön köszönet illeti Deák Lajost és Palkó Gábort (Susogó). A látogatás ugyanis a reveláció erejével hatott. Az első tavaszi napsugaraktól hunyorgósan botorkáltunk a Nyugati környékén, az Eiffel-tér pedig kifejezetten jó benyomást tett. Reménysugár, hogy az átlagpolgár is megértheti, élvezheti a nagyon modern építészetet. Ebben a miliőben simul csendesen a NU, hivatalos nevén Nu – Bor és Bisztronómia. Ebédre érkeztünk. Modern belső design, nagy terek, a magunkféle (kora) negyveneseknek üde színfoltok a tömegével kilógatott régi magyar bakelit borítók reprói. Főúr röpke néhány perc alatt levesz a lábról, van az az érzés, amikor a szimpátia pillanatok alatt kialakul, naná, hogy ez jó hatással lesz az emésztőnedvekre, ízlelő bimbókra. Nagyjából tudjuk, mit várhatunk, a hely viszonylag rövid, de annál kacskaringósabb előtörténetétől tekintsünk el. A főszereplőt azért illik megemlíteni, Fülepi Kálmán a fiatal szakácsgeneráció tagja, jeles pedigrével, amiből lokálpatriotizmus okán a pécsi Susogó, szakmailag feltételezhetően a belga csillagos De Schone van Boskoop emelkedik ki. Az étlap hetente változó, 4 első fogásból, 7 főételből, háromféle desszertből választhatunk.  Asztalunk az üvegezett konyhára is kellemes rálátást enged. Női szakasz az időt korainak találva felváltva szörpözget, borozgat, jómagam inkább utóbbi műfajt favorizálom. A házi szörpök ettől még kiválóak, bodza, málna, fehér csokis szeder nagybörzsönyi termelőtől, hasonló jót talán az Anyukám mondtában ittunk, lényegesen borsosabb áron. Folyadékpótlásra főúr számomra Maurer Oszkár Kövidinkáját ajánlja, könnyű, de nagyon egyben lévő bor, az elfeledett szerémségi borvidék régi magyar fajtája. 

 Kacsamáj fagyi:-)

 Annnyira jó, hogy a meglepetésként érkező (amuse?) kacsamájfagylalthoz is választom. Némi zölddel, maldonsóval, csepp balzsamecettel ámulatba ejtő fogás, a máj könnyedsége, krémessége csúcskategóriás. 

Némi bezzegpusztai.

Előételként a bezzegpusztai sonkát és a kókuszos spenótlevest vizitáljuk. Utóbbi enyhén chilis, krémes fogás, az üde spenót szépen simul. A sonka optimálisra füstölt, omlós, könnyű krém, friss saláta és házikenyér teszi teljessé, a borajánlat szépen harmonizál. Újabb alulreprezentált borvidék, Mór tűnik fel, az ezerjó valóban jelzetten kávés, perfekt savakkal. A csetvei pince tétele bújik meg emögött, Café del Mór fantázianéven. 

 
Fülepi Úr cigánya.

Főételnek magyaros fogásokat választunk, tudván, némiképp másra számíthatunk… Cigánypecsenyét éttermi körülmények között jót ennem még nem sikerült. Eddig a pillanatig. Az omlós hús hajszálvékony, olvadó szalonna alatt jelenik meg, némi zöldséggel könnyítve, tökéletes sültkrumpli társaságában. Sehol egy mócsing, semmi bűzös túlpác, semmi túlérlelés. Ja, kérem, ezt így is lehet? Csopakról érkezik a kíséret, a Tamás pince Pinot noirja személyében. Könnyű, nagy egyéniségű bor, számomra az egyik legszebb hazai pinot. Szép, mert semmit sem akar másolni. Egyedi és szeretnivaló. 

 
Töltött paprikája.

Bevállaljuk a katymári töltött paprikát is, a külső roppan, a töltelék állaga, íze minőségi, a szaft látványra sem utolsó. Az ajánlott siller kvázi régiós, a mohácsi borvidékről, Planina borház, kékfrankos, némi cabernet vegyüléssel. 

 
És vadpörköltje.

Érkezik még egy szarvaspörkölt, dödöllével, az egri Pók Tamás Pajdos névre hallgató vörös házasításával. Pörköltet főzni idehaza – elvileg - mindenki tud, nem is ragoznám a kérdést. Csak zárójeles, hogy végre nem lógott ki az édes ipari hagyma, nem keserített a gyenge minőségű pirospaprika, „csak” egy jó fogás volt… 

 
Ez milyen tuti ötlet?!?!

A desszert előtt újabb meglepetés a rózsa- és répás csoki fagyi, mangóval, maldonsóval. A táldesszert gyönyörű példája és hol van még az igazi… Némi szusszanás után érkezik, egy tökéletes csokiszufflé, a „legjobb” császármorzsa (brutál gyümölcsös ízvilág) és sajttorta. 

 
Császármorzsa best.

Kísérőnek a mádi Barta pice „Egy kis édes” furmintjánál jobbat kívánni sem lehet. Zárásként persze, hogy kávé, itt azért némi kekeckedés engedtessék meg. 

 
Sajttorta, ugyancsak.

A tökéletes főzésű feketét jelzetten, de árnyékolja a barnacukor hiánya és a kis műanyag tejszín. Többet érdemelne, bár tudom, zömmel ez csak az én vesszőparipám. Az ebéd végén Fülepi Úr is tiszteletét teszi az asztalnál, az elismerés szavain túl többre nem telik tőlünk. Minőségben, hangulatban kvázi tökéletes helyet ismertünk meg, az ár-érték arány, a személyzet kedvessége, hozzáértése pedig egészen elképesztő. Sajnáltunk elmenni innen, de tudjuk, nem utoljára jártunk itt…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése