2013. április 16., kedd

Chianti classico, Veszprém



A veszprémi családi kötődés a Villa Medici tesztelését már lehetővé tette, újabb célpontunkba régóta készültünk, tél tábornok jóvoltából az eljutás mégis csak többedszeri kísérletre sikerült. A chianti név önmagában bor kategóriában sem garancia, a leggyengébb lőréktől a csúcskategóriáig minden megtalálható alatta. Amit előzetesen tudtunk, az az olaszos és regionális konyha, főként balatoni borok köré épülő történetet vetített előre, a jó Gault Millau pontszám is csábítóan hatott. Az előzetes böngészések alapján a konyha két névvel fémjelezhető, Ruprecht Lászlóval (ex Kastélyhotel Sasvár, Four Seasons, Villa Rosa, francia sztázs) és Nagy Krisztiánéval (osztrák vendégszereplések). Ötfős társaságunk asztalt foglal, időben érkezik. Kívülről 70-es évek szocreál szolgáltató háza néz szembe, belülről tökéletes trattoria hangulat. 

 
 Chianti csap.
A berendezés telitalálat, a legnagyobb hatást talán a mellékhelyiség tette. Sarokban zenészember, végre egyszer nem hangos és nem gagyi. Le sem ültünk, de már kezdenek megvenni…. Pincérünket – morfológiai jegyek alapján – rögvest elnevezzük Heston Blumenthálnak, később csak Hestonnak. Rögtön lejön a vérprofi, az este innen csak jó lehet. Jó, mert megvan a közös pont, a jó étel és a jó bor szeretete. Mert így beszél ő a borokról, ételekről, nem hasal, tájékozott és nem tolakszik. Etalon kategóriás. Nézzük, mi születik ebből. Az étlap ajánl egy kóstoló menüt, mellette olasz nómenklatúra szerint előételek, saláták, tészták, főételek, pizzák desszertek lelhetők fel. A hév vegyes, legmesszebb szerző merészkedik, kóstol bőséggel, mert a köz tájékoztatása mindenek felett. Kezdésnek Légli Ottó pezsgője, 2009-es évjáratú rajnai rizling, tökéletes buborékokkal, csont szárazan, étvágy megjön. 

 
Amuse bouche.

Hestonék amuse bouche-t hoznak, a tálalás ötletes, sous vide kacsacomb lilakáposztával, ízvilága is rendben. Előételben a sült kacsamájat vizitáljuk, karamellizált körtével, céklás vörösbor-redukcióval. 

 
Kacsamáj, körte.

Utólag az este leggyengébb fogásának bizonyul, a máj némiképp vékonyra szelt, ennek köszönhetően ízlésünknek túlkészült, a körte érdemben nem karamellizálódott. Hozzá mi más, mint furmint, kézműves borászat Bodrogkisfaludról, Bodrog borműhely, 2011-es évjárat. 

 
Nekünk kicsit túlkészült...

A fácánhúsleves kacsamáj royal-lal, zellerrel érkezik. Hús sajnos nem lelhető fel benne, íze némiképp vékony, a szárzeller kétségkívül sokat dob rajta, a máj pedig tökéletes.

Fácánleves, royal.

 Az őzragu leves ezzel szemben hibátlan, gazdag, eddig a legjobb fogás. A hús omlik, a gomba harmonizál.

Őzragu, gombák.

A főételek előtt gyors rizottó vizsgálódás, a céklás állaga, ízvilága perfekt, a tetején megjelenő szalonnás tintahal nekünk a kacsamájat idézi, azaz vékonyra szelt, a textúrák játékából némiképp vesztett. 

 
Rizottó, tinta.

Kísérő bora a csopaki Guden kisbirtok extrém jó 2011-es kékfrankosa. Főételben fiatalság pizzát tesztel, az Amalfi tökéletes darab, tésztailag, feltétileg egyaránt. Borajánlat is abszolút sikert arat (Takler, kékfrankos rozé), de kérdezem én, mire tartom akkor otthon Dúzsi caberbet sauvignon rozéját?!?!


 Etalon pizza.

Főfogásaink közt megjelenik a füstölt kacsamell tarlórépával, aszalt fügével, a rozé kacsa standardhoz az enyhe füst kétségkívül sokat hozzátesz, hibátlan a kíséret és a kínált, papíron szlovák, de inkább magyar Bott Frigyes Pinot Noir 2011-ből. 

 
Füstölt rozé kacsa.

Az őzcomb rolád cirka 12 óra, 64 fokos sous vide után kerül asztalra, pancettás dödölle és citrusos birs kísérettel. Az őzízvilág színe-java, eltalált körettel, Egerből Bolyki cabernet franc csokisan, meggyesen, mennyire jó tud lenni egy tiszta franc! 

 
Őzrolád, perfekt módon.

Poharát számtalanszor illatolom, ízét csak alig érezhetem, hiába, fogyasztó előnyt élvez. Panaszra ellenben semmi okom, a pannonhalmi Apátsági Pincészet frissen palackba került 2012-es sauvignon blanc-ja mindenért kárpótol. 

  
Tilápia, spenót, ez-az.

Ahogy a tökéletesre sütött tilápia (anamnézisében a Nílus folyó szerepel, ma már többfelé tenyésztett, fehér, tömör húsú, némiképp édeskés hal) is, a mellette megjelenő édesburgonyakrémmel, jóféle, házi, vargányás canellonival. Ha desszertek mellett sajttál is fellelhető, választásom nem kétséges. 

 
Sajttál.

Kétféle helyi tehéntejes mellett a magyar etalon Sándor Tamás és egy érett Grana Padano érkezik, a kötelező látványelemeket meghaladó körítéssel. Kis Gere cabernet sauvignonja segíti az élvezetet. 

 
Mákfagyis brownie.

Desszertesek mákfagyis brownie-t és sajttortát vizslatnak, szederfagyival. Remekjó mindkettő. Zárásként jöhetnek az agárdi pálinkák, felettük való elmélkedésünk Hestont inspirálja, remek, tőzeges whiskyvel lep meg, ettől még maradunk pálinka fanok. 

 
Sajttorta, szederrel.

Nem maradhat el a kávé sem, hibátlanul főzött, a cukrok, tej szervírozása külön kiemelendő. A hely értő személyzet hiányában talán ébresztett volna kérdőjeleket, az extrém adalék, felszolgálás egyértelműen az extra jó hely kategóriába billent. Veszprémben kötelező vizitálni…. 

 
Búcsú kávé... 


És whisky... 

A fotózásban való közreműködésért köszönet Király Martinának és Kővári Lacinak.




 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése